Blacky

Mindig ez van...Reggel sajnos lázasan keltem fel, sajnos nem hevertem ki még a betegséget de lehet már nem ártana. Nagyon fasza hogy egy kibaszott fúróra kelett ma felkelnem na mind1. Ma dolgozni voltam, s sok bunkó emberrel találkoztam, de szerencsére sok rendes emberrel is, akikkel tök jót dumáltam. Sajnos nap végére hiába hívtak 5 helyre is bulizni, nem éreztem jól magam, mert olyanért hibázttom magam ami nem az én hibám. Nem tudom mi van velem, álltalában ez így van velem. Sosem hibáztatnék mást, még ha tudom is hogy más a hibás...Ilyen vagyok, de mindig is ilyen voltam. Végre hazaértem így most kipihenem magam, holnap megint meló, aztán a héten suli, bár már itt volna a nyáááár meg sok lóvé ki nem hagynék egy jó koncertet sem és miden nap lemennék valahova:D Ja amúgy nem tudok blogot írni majd belejövök, még nézzétek el nékem:D

Egyszer egy nap rájöttem hogy csak azt tudom amit megtanultam. De ahogy egyre többet láttam a világból, mindig csak csalódnom kelett, hogy mennyire keveset tudok. Az életet élni nem egyszerű, s sokszor nem abból áll ahogy gondolnám.Tekintek jobbra-balra s magamat találom ahogy próbálok lépni ami nagyon nehéz...de megteszem s jobban érzem magam. Ezt kell sokszor kicsit nehezebb verzíóba...a döntések határozzák meg milyenek vagyunk.szerintem:$

Tegnap sokmindent tanultam.Egyszerre világosodtam föl nagyon sok mindenben, így most nagyon jól érzem magam.Az utóbbi pár órában a kötelességeim, a felelősségeim nagysága futott át az agyamon.Szóval most kezd helyreállni az életem, s ez jó.Tudni kell, hjogy egy időben elég labilis lelki állapotban voltam, de ennek immáron vége.Az én családom a barátaim, és köszönök nektek mindent!

Ma regel mikor felkeltem a napom nagyon érdekesen és megint késéssel indult. Tudni kell, hogy sajnos hajlamos vagyok mindenhonnan elkésni, no de sebaj. Iskolába menet, rájöttem hogy még időben vagyok, így metróval mentem deákig, de megbántam. A mozgólépcsőn a cigányok elkezdtek hízelegni mire nem figyeltem, ezért elkapták a kezem, hogy miért nem válaszolok ha hozzám beszélnek, így hát beszóltam: nem kötelességem válaszolni...bakancs van rajtam, és nem fogom vissza magam.- erre továbbmentem én is és ők is. Na emiatt máris elkéstem suliból. Aztán már alig vártam a suli végét, mert szar volt az a tudat hogy így indult a napom...