Tudtam eljön újra  a nap, hogy csalódok önmagamban, mert nem tudok elég jó leni hogy szeressenek.Megint elveszítettem egy barátot, csak mert talán egy rosz pilanat volt.Tudom sokszor voltam egyedül, de egy eséjt adtam még az életnek, hogy újra bízzak valakiben, de úgylátszik újra csak a csalódás és a fájdalom jut nekem.Elhord a világ mindennek, s közben elvárja, hogy tűrjek de elég! Nem fogok így élni, mert nem kel, hogy ojan emberek vegyenek körül, akik nem is szeretnek, vagy ha szeretnek túl könyen feladják, hogy küzdjenek egy barátságért. Ennyit érek én, többet nem...Azt hiszem maradok a semminek, s nem fogok élni, csak létezni, s a szívemet elzárom örökre soha nem adok töb eséjt mert nem kel még egy csalódás, így is kaptam már eleget...:( . Szeretám ha tudnás Orsi, hogy nem ellened fordultam, de remélem egyszer majd gondolsz rám még az életben nem úgy mint: áhh ez egy pöcs,, hanem mint én a Te kicsi éned...Szeretlek nagyon!!!!pusssz