Blacky

Sziasztok, megint itt vagyok. Képzeljétek, tegnap előtt a barátnőmmel, aki a fogadott lányom, elmentünk a sulitól a 206-os busszal a Nyugatiba, mert az öccse ott íjászkodik, és érte kelett menni. Nos, a busz igencsak tömve volt, és a végállomás előtt egy megálóval,két öreg nő a buszon kitalálta, hogy ők le akarnak szálni. Amivel nincs is baj, hiszen gondolom ők is valahova mentek, no de a lényeg az, hogy a megállóba nyomták meg a jelzőgombot, mire a buszsofőr nem nyitott nekik ajtót azzal a mentséggel, hogy nem a megállóban kell jelezni.Bevallom ezzel én is egyet értek. A két hárpia erre idegesen veszekedni kezdtek, és mondták, hogy mi le akartunk szálni, és elfelejtettük megnyomni a gombot, stb. Mondtam, hogy én végállomásig megyek, és eszemben nem volt megnyomni a jelzést.Végül kinyitották az ajtót, s ahogy leszált a két nő, mi vissza akartunk szállni, de a buszos ráncsukta az ajtót és elhúzott a francba...Kb 1 másodperc telhetett el, szóval nem foghatjuk arra hogy nem látta hogy vissza akarunk szállni.Erre nagyon ideges voltam, mert mégiscsak mi ez?? Na ez a bkv...király...Tegnap meg dolgozni mentem, de úgy hogy itthon nagyon összebalhéztam, és végül dühösen és mérgelődve álltam neki a Keletiben adománytgyűjteni, mígnem felhívott az osztályfőnököm, hogy miért nem vagyok suliba. Ami jogos volt, csak alapból nem volt jókedvem, hát elkezdtem hisztizni, végül elszívtam egy cigit, és odamentem az első emberhez, aki 4000 ft-ot adott, és nagyon meglepődtem.(mindig mérgesen kell dolgoznom, lehet nálam bejön:D)Aztán viszajött és még 10000 ft-ot adott, így nap végén kaptunk fejenként egy ezrest a mamimmal:D.Szóval jó nap lett a rosszból...Kb ennyi történt velem most így amit le tudtam írni, majd még jelentkezem:D pussz mindenkinek

Nos, sajnálom hogy az utóbbi pár napban nem írtam semmit, tulajdonképpen nemigen volt rá alkalmam, de igyekszem minden nap írni valamit. Tegnap dolgoztam egyedül a nyugatiba, és képzeljétek, egy gőzmozdonyos vonat jött be a 10. vágányra. Csúcs volt az az érzés, amit a vonat látványa keltett bennem. Akkor épp annyira leszartam hogy szar kedvem van, mivel a nap folyamán nagyon sok beszólást kaptam az emberektől, és éppen nem is álltam valami jól, na mind1. Felszálltam a vonatra, megnéztem belülről, és annyira jó érzés volt:D.Aztán este meséltem másoknak, is a storit, de nem volt valami érdekfeszítő számukra. Na mindegy, nekem akkor is nagyon érdekes:D...

Kicsi farkas merre jársz most?
Szívem érted vonyít most
Vár haza a rengetegbe,
Gazella vacsorára,gyere.

Elmentés, s szót se szóltál,
Csak üres szemmel hátrafordultál,
Néztelek, s torkom nyüszít,
Visszajössz e valaha,picim.

Másnap már elfeledtem,
Mit vesztettem el benned.
Élem tovább farkas létem,
Vadások másra, nem vészes.
 

Tudtam hogy eljöna nap mikor újra csalódok egy idejglenes boldogság melett.Hiányzott az őszinte szó mi áttöri a szívem, mi fáj de mégis örülök neki.Túl sok mindenen mentem már keresztül, mégis fiatal vagyok még, így rossz tudni hogy még mennyi szenvedés vár reám. Az élet mindig megmutatja az igazi oldalát, hogy mennyire álnok s szemét tud lenni, mégis tudom át kell lépnem rajta, s nem hagyom, hogy eltaposson ez az érzés.Megtanultam sokmindent, még kevés ahhoz hogy ne rontsak el sokmindent.Ma szörnyű és fájdalmas napom volt, mégis örültem neki, hogy azt kaptam, amit érdemeltem,s hogy szemembe az őszinte szavak törtek, ennél boldogabb nem is lehetek. Kicsit valószínű megint összeesek, hiszen nem ez az első eset, de idővel lehet megint színre lépek...

Mindig ez van...Reggel sajnos lázasan keltem fel, sajnos nem hevertem ki még a betegséget de lehet már nem ártana. Nagyon fasza hogy egy kibaszott fúróra kelett ma felkelnem na mind1. Ma dolgozni voltam, s sok bunkó emberrel találkoztam, de szerencsére sok rendes emberrel is, akikkel tök jót dumáltam. Sajnos nap végére hiába hívtak 5 helyre is bulizni, nem éreztem jól magam, mert olyanért hibázttom magam ami nem az én hibám. Nem tudom mi van velem, álltalában ez így van velem. Sosem hibáztatnék mást, még ha tudom is hogy más a hibás...Ilyen vagyok, de mindig is ilyen voltam. Végre hazaértem így most kipihenem magam, holnap megint meló, aztán a héten suli, bár már itt volna a nyáááár meg sok lóvé ki nem hagynék egy jó koncertet sem és miden nap lemennék valahova:D Ja amúgy nem tudok blogot írni majd belejövök, még nézzétek el nékem:D

Egyszer egy nap rájöttem hogy csak azt tudom amit megtanultam. De ahogy egyre többet láttam a világból, mindig csak csalódnom kelett, hogy mennyire keveset tudok. Az életet élni nem egyszerű, s sokszor nem abból áll ahogy gondolnám.Tekintek jobbra-balra s magamat találom ahogy próbálok lépni ami nagyon nehéz...de megteszem s jobban érzem magam. Ezt kell sokszor kicsit nehezebb verzíóba...a döntések határozzák meg milyenek vagyunk.szerintem:$

Tegnap sokmindent tanultam.Egyszerre világosodtam föl nagyon sok mindenben, így most nagyon jól érzem magam.Az utóbbi pár órában a kötelességeim, a felelősségeim nagysága futott át az agyamon.Szóval most kezd helyreállni az életem, s ez jó.Tudni kell, hjogy egy időben elég labilis lelki állapotban voltam, de ennek immáron vége.Az én családom a barátaim, és köszönök nektek mindent!

Ma regel mikor felkeltem a napom nagyon érdekesen és megint késéssel indult. Tudni kell, hogy sajnos hajlamos vagyok mindenhonnan elkésni, no de sebaj. Iskolába menet, rájöttem hogy még időben vagyok, így metróval mentem deákig, de megbántam. A mozgólépcsőn a cigányok elkezdtek hízelegni mire nem figyeltem, ezért elkapták a kezem, hogy miért nem válaszolok ha hozzám beszélnek, így hát beszóltam: nem kötelességem válaszolni...bakancs van rajtam, és nem fogom vissza magam.- erre továbbmentem én is és ők is. Na emiatt máris elkéstem suliból. Aztán már alig vártam a suli végét, mert szar volt az a tudat hogy így indult a napom...