Sziasztok. Megint visszatértem, bár nehéz volt mert olyan rég voltam itt hogy jelszót kellett cserélnem.Hát rengeteg idő eltelt és azt sem tudom hogyan kezdjek bele a történtekbe. Vagy első kérdés önmagamban hogy hol is hagytam abba? Azt hiszem nem mindenre emlékszem az utolsó bejegyzésem óta, de ezt ráfogom a terhességre :) . Nos Végül nem mentem a csepeli iskolába hanem a Terézvárosi Kereskedelmi SZKI -ben folytattam a tanulást. Amit sajnos nem tudtam befejezni ugyanis egy kis pocaklakó került közénk. A terhesség nem volt nehéz, szerencsére csak 8 kilót híztam ami csak a gyerek meg a magzatvíz volt. A terhesség alatt minden rendben zajlott, minden eredmény rendben volt. 2011.11.21-én este fél 9-kor elfolyt a magzatvíz. A férjem felhívta a főnökét hogy nem megy be dolgozni. A mentő hamar kiért és már indultunk is a szülőszobára, csak elfelejtettük vinni a kis könyvet ami nélkül nem nagyon csinálhattak a dokik semmit. Így hát meg kellett várni. Mivel a vizsgálás fájt a szülész úgy döntött epidurális érzéstelenítést kapok. Hát úgy se volt könnyű a szülés, így is rettenetesen fájt. De az a boldogság ami bennem volt szinte érzéketlenné tette a fájdalmat. A férjem végig bent volt a szülésnél, még utána is. A kis manókánk 01:46-ra meg is született 50cm 2150gr. Sajnos elvitték inkubátorba mert nehezen akart átállni.Egy óra múlva engem bevittek a kórterembe. Nem tudtam aludni se :S. Másnap behozták Ákost hogy megszoptassam de nemigen akart szopizni, folyton elaludt :). Hát igen neki sem volt egyszerű utazás az biztos.Végül a napokban a kisfiunk folyton kibukta az ételt így leálltak egy kis időre az etetéssel és vizsgálgatni kezdték. Utána egyre betegebb lett. 20 napra rá sajnos eltávozott közülünk, de kaptunk 20 napot hogy szülőként legyünk gyermekünkkel. A vizsgálatokból kiderült hogy genetikai betegsége volt így hát minket is vizsgáltak és egy hónapja értek a vizsgálatok végére.Nem találtak semmit. Szóval 15-25% az esély hogy újra előfordulhat, de viszont már tudják hogyan kezeljék és már az elején kezelni tudják. Minden nap gondolunk a kisfiunkra mert hiszen egy tiszta lélek aki utolsó percig küzdött hogy megmutathassa nekünk mi az hogy Erősnek lenni. Így hát az ő példamutatását követem én is azóta is. Anyagilag ha hejrejövünk tervezünk még gyermeket akit ugy fogunk szeretni mint az elsőt. Nem könnyű elveszíteni valakit, de nem könnyű megérteni azt sem hogy mindennek talán oka van, és minden csak tanít bennünket. Ami nem öl meg az megerősít. Hát a napjaim most azzal telnek hogy takarítok főzök bevásárolok mosok teregetek rendet rakok stb. Van elég elfoglaltság. :) Holnap újra írok, mára szerintem elég ennyi. Üdv mindenkinek aki még olvassa a blogomat ezután is.
Sütőné Kurucz Melinda Mária
