Kicsiny leány
Kicsiny leány tombol mostan,
Vár a percre mi oly jo nagyon,
Egyedül néz a sziklás heyekre,
Tájat nézve csendben lépeget.
Egyedül s szél fúj reá,
Gondolatokkal összezárva,
Ez egy álomvilág,
Hol nincs egy gond se.
Csak megy, s élvezi a perceket,
Melyek múlnak s nem állnak meg.
Szíve boldog, szeme ragyog,
Menni kéne a gondok közé nagyon.
Egy nagy rétre leül szépen,
Fa árnyában töpreng éppen,
Elgondolja az életét,
Megpihen picit, s tervezé.
Hova lépjen, merre menyjen,
Nem tudja mitévő legyen,
Túl sok lehetőség várja,
Döntenie kéne, de hiába.
Az érzés ott van mit kihagyott,
Mégis boldog, mert jo volt másott,
Bár lenne mindig ily szép minden,
Csak rajtunk múlik hogyan állunk éppen.
