Blacky

 Hideg téli este volt. A lány egyedül ült szobája sarkában és sírt. Senki nem tudta mi baja. Annyi szerető szív vette körül, neki mégis csak egy kelett, aki nem is nézett soha rá. Csörgött a telefon. Hallo. A lány felkelt és öltözni kezdett. A barátai hívták, hogy menjen el bulizni. Elindult, de könnyei csak csak csordogáltak lefele kicsi orcáján, szemei vörösek voltak. Elért végül a barátaihoz. Leült. Mondta nekik mi vann. Megivott egy kis bort és máris jobb kedve lett. Az este folyamnát ivással töltötte. Ekkor megcsörren a telefon. Pssszt ő az. Mindenki csönbe maradt. A lány felvette a telefont. Mennem kell, sajnálom. A lány elindult, szeme csillogott az éjszakában és boldognak látszott. A fiú ott várt reá, a hidegben egy száll köntösben. Igy szólt a lányhoz. Nem tudtam mit érzel mindaddig, amig én is szerelmes nem letttem beléd. A lány kimondhatatlanul boldog volt. Átölelte fagyoskodo fiut, s lassan végigsimogatta, végül így szólt hozzá: Tudtam hogy észreveszel, csak várnom kelett. Így telt el az este s másnap egymás karjai közt ébredtek fel. A fiú a lány melett állt, s kávét vitt neki. Felkeltek. Mind a ketten nagyon boldogok voltak, mígnem a lány legjobb barátnője meg nem tudta hogy mi történt. Mindent megtett hogy szétválassza őkt.Egy éjjel a fiú szorosan átölelte a lányt, vállánál símogatta s megmondta neki hogy már nem szereti. A lány zokogni kezdett. Egy világ omlott össze benne- S idővel megtudta hogy a legjobb barátnője tette ezt vele. Hazament s a szobája sarkában zokogott tovább.Hónapokig senki nem halott felőle semmit. Egyszer a fiú úhy döntött meglátogatja. De a lány már nem élt.Csendesen hevert szobája sarkában s egy összegyűrt lapot szorongatott melyben ez állt: Szeretlek.