Blacky

Szélcsendes napokban feléd fordul a nap,
Világítja utadat, merre menj, ne rohanj,
Fejjel a világnak ostoba lépésekkel,
Elhamarkodva haladsz az úton előre.

Szőke fejed nem látom már,
Gyönyörű szemed eltemette a nyár,
Többé nem leszek ostoba, nem leszek buta,
Inkább sose szeretek senkibe bele soha.

Veled elveszítettem szeretni igazán,
Nem tudok élni, csak bukfencezek sután,
Te nem látod, hisz elfordulsz előlem,
Mert mertem megmondani mit érzek feléjed.

Hát ne várj semmit, nem leszek boldog,
Tán azt hitted egy levél, és máris megoldod,
De nem jött össze, mert még most is szeretlek,
Sosem fogom elfelejteni, mindent feladnék érted.

Eltűnt a remény, mi még táplált eddig,
összetörve sajgó szívvel gondolok feléd,
elhagyni nem tudlak, hisz itt élsz bennem mindig,
csak fájlalom a napjaim, hogy nem lehetsz az enyim.

Sziasztok!
Hát egy darabig lehet kicsit keveset írok, mert nagyon nincs erőm ehhez.Nem azt mondom hogy nem szeretek írni, csak nehéz.Ma elég klassz volt a napom kivéve estére a csalódás hogy fölösleges reménykednem egy két dologban hogy jobb lehet.Mert a gondok, melyek itt vannak a családban, sosem fognak megszűnni, maximum enyhűlni.Nem is nagyon izgat, mert szerencsére a gondolataim s a barátaim ráébresztettek, hogy nekem saját utam van, melyet nem szabad befolyásoljon a külső környezet. Nekem kell tennem persze ezért, de idővel csak csak sikerül.

Sírtam de rád tekintettem, s te csak néztél szótlanul, de ezzel a pillantással elárultál mindent, hogy sose féljek nem vagyok egyedül, olyan nincsen.Mert ha igazán egyedül érzem magam, mindig ott egy jó pillanat, egy jó érzés mit megéltünk együtt, boldogan, s már nem vagyok keserű.Nem arról szól a barátság hogy mindig ott lehyenek melettem, hanem arról, hogy sok szép emlékkel engedjenek el, mert akkor máris mindig ott lesznek, s segítenek.Te még most se mondasz semmit, de tudom hogy már nincs semmi baj, mert kezed felém nyújtod s magadhoz húzol lágyan, bennem közben a nyugalom árad, melyet csak egy nézéssel irányítottál belém, s  megölelsz mindha tudnád, hogy éreznem kell, hogy tisztán lássam s elhiggyem, itt vagy velem.

"Az őszinte rádnéző tekintet rögtön megmutatja, nem vagy sosem egyedül, s nem kellenek szavak hogy érezzed, egy barát mindent megtenne érted, csak fogadd el s nézz vissza rá, hogy tudja ő is te számítasz rá.Mert egy barát mindennél fontosabb, nélkülük élni soha nem lehet, mert kell valaki, ki meghallgat ha baj van, vagy csak egyszerűen megölel s szeret hogy jobb legyen neked."-Ezt egy régi barátom mondta nekem, mielőtt még meghalt, és bevallom 3 év után jöttem rá, hogy mennyire igaza van. Nyugodjék békében...