Blacky

Sziasztok!
Hát egy darabig lehet kicsit keveset írok, mert nagyon nincs erőm ehhez.Nem azt mondom hogy nem szeretek írni, csak nehéz.Ma elég klassz volt a napom kivéve estére a csalódás hogy fölösleges reménykednem egy két dologban hogy jobb lehet.Mert a gondok, melyek itt vannak a családban, sosem fognak megszűnni, maximum enyhűlni.Nem is nagyon izgat, mert szerencsére a gondolataim s a barátaim ráébresztettek, hogy nekem saját utam van, melyet nem szabad befolyásoljon a külső környezet. Nekem kell tennem persze ezért, de idővel csak csak sikerül.

Sírtam de rád tekintettem, s te csak néztél szótlanul, de ezzel a pillantással elárultál mindent, hogy sose féljek nem vagyok egyedül, olyan nincsen.Mert ha igazán egyedül érzem magam, mindig ott egy jó pillanat, egy jó érzés mit megéltünk együtt, boldogan, s már nem vagyok keserű.Nem arról szól a barátság hogy mindig ott lehyenek melettem, hanem arról, hogy sok szép emlékkel engedjenek el, mert akkor máris mindig ott lesznek, s segítenek.Te még most se mondasz semmit, de tudom hogy már nincs semmi baj, mert kezed felém nyújtod s magadhoz húzol lágyan, bennem közben a nyugalom árad, melyet csak egy nézéssel irányítottál belém, s  megölelsz mindha tudnád, hogy éreznem kell, hogy tisztán lássam s elhiggyem, itt vagy velem.

"Az őszinte rádnéző tekintet rögtön megmutatja, nem vagy sosem egyedül, s nem kellenek szavak hogy érezzed, egy barát mindent megtenne érted, csak fogadd el s nézz vissza rá, hogy tudja ő is te számítasz rá.Mert egy barát mindennél fontosabb, nélkülük élni soha nem lehet, mert kell valaki, ki meghallgat ha baj van, vagy csak egyszerűen megölel s szeret hogy jobb legyen neked."-Ezt egy régi barátom mondta nekem, mielőtt még meghalt, és bevallom 3 év után jöttem rá, hogy mennyire igaza van. Nyugodjék békében...