Egy fiú és egy lány. Hosszú ideig csak barátok voltak. De a lány már az első pillanattól kezdve többet érzett. Legjobb barátok lettek. A fiú nem is sejtette, hogy a lány többről álmodik. Közben a fiú szerelmes lett másba, egy másik barna lányba, aki viszonozta érzéseit. A lány minden álma romokban hevert, de ebből senki nem sejthetett semmit, mert nem derülhetett ki, hogy ő többet érez. Teltek a hónapok és egy napon a fiút elhagyta az a másik lány. A fiú teljesen összetört. A lány végig mellette volt, bármikor számíthatott rá. Egyre közelebb kerültek egymáshoz. Kis idő elteltével a fiú bevallotta, hogy többet érez. A lány olyan boldog volt, mint még soha életében. Szinte minden pillanatot együtt töltöttek. Boldogok voltak, mígnem egyszer csak a fiú régi szerelme, a másik barna lány ismét felbukkant. Bevallotta a fiúnak, hogy még mindig szereti. A fiú otthagyta a másik lányt és visszament régi szerelméhez. Magára hagyta azt a lányt, aki még az életét is odaadta volna érte. De a lány erősnek mutatta magát. Mintha semmi sem történt volna. Úgy gondolta, a fiú megérdemli a boldogságot, nem számít kivel, a lényeg, hogy boldog legyen. Elviseli inkább a világ összes fájdalmát, csak a fiú legyen boldog. Más nem számít. Még ha az ő szíve meg is szakad, és ha soha senkit nem fog úgy szeretni, akkor is inkább a fiú legyen boldog. Mert a lány képes volt önzetlenül, minden viszonzás nélkül, teljes szívéből szeretni..
Ki kellett volna nyitnod a szemed és meglátni hogy bolondultam érted.
Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
Az élet egyikünk számára sem könnyű. De nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása és némi önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben. És ezt a valamit mindenáron meg kell találnunk.
Ne gondold, hogy életed semmit sem ér, ne gondold, hogy haszontalan, tehetetlen kolonc vagy, mert nem igaz! Életed csodálatos érték és mindaddig az is marad, amíg adni tudsz. Hogy semmid sincsen? Hidd el nekem gazdag vagy, mert Krisztus keresztje a tiéd s benne minden lehetséges, maradandó érték. Mindaz a szenvedés és öröm, mely eddig életedet jellemezte s ezután köszönt reád, olyan kincs, melyhez a felajánlás által Krisztussal egyesülve juthatsz egyedül hozzá. Istennek adva a múlt salakja is értékké válik a jelen s a jövő végtelenére tolódik... Add át magad!
