Blacky

Sajnálom, hogy elrontottam az estét:S. Nem akartam senkit megbántani, mégis azokat bántottam meg, akik a legfontosabbak nekem.Bocsánaot szeretnék kérni tőletek, igazatok van.Sajnos tudom késő már, de akor is nagyon szeretlek titeket.Legyetek jók, és remélem még egyszer majd halok felőletek.

Nem érdemlek semit a világtól, mert csak elszúrok mindent.A barátok szemében újra egy senki vagyok, ki csak szemeteli a világot.Nem érzem magam fontosnak, újra csak csalódtam.Hiányzik az az embert kit megbántottam.Sajnálom hogy egy senki vagyok, ez a sors jutott nekem, ne is törődjetek velem, nem is létezem.Pár szó tönkretette minden eddigi reményem, ha volt is még egy kicsi az is elveszett.Töbször nem próbálok talpraálni úgyis fölösleges, ugyanezt kapnám későb is inkább nem kel ez.Elköszönök  mert nem vagyok méltó rátok, kikben újra megbíztam hatalmas csalódásokból, s megint csak csalódnom kelet. Elég volt, nekem ez így nem kell. :(.Ösze vagyok törve, aludni sem tudok, nics étvágyam se kedvem, elvesztettem, azt miért tán még éltem...:(. Legyetek boldogok nélkülem, nem kelek én nektek...

Tudtam eljön újra  a nap, hogy csalódok önmagamban, mert nem tudok elég jó leni hogy szeressenek.Megint elveszítettem egy barátot, csak mert talán egy rosz pilanat volt.Tudom sokszor voltam egyedül, de egy eséjt adtam még az életnek, hogy újra bízzak valakiben, de úgylátszik újra csak a csalódás és a fájdalom jut nekem.Elhord a világ mindennek, s közben elvárja, hogy tűrjek de elég! Nem fogok így élni, mert nem kel, hogy ojan emberek vegyenek körül, akik nem is szeretnek, vagy ha szeretnek túl könyen feladják, hogy küzdjenek egy barátságért. Ennyit érek én, többet nem...Azt hiszem maradok a semminek, s nem fogok élni, csak létezni, s a szívemet elzárom örökre soha nem adok töb eséjt mert nem kel még egy csalódás, így is kaptam már eleget...:( . Szeretám ha tudnás Orsi, hogy nem ellened fordultam, de remélem egyszer majd gondolsz rám még az életben nem úgy mint: áhh ez egy pöcs,, hanem mint én a Te kicsi éned...Szeretlek nagyon!!!!pusssz

Szélcsendes napokban feléd fordul a nap,
Világítja utadat, merre menj, ne rohanj,
Fejjel a világnak ostoba lépésekkel,
Elhamarkodva haladsz az úton előre.

Szőke fejed nem látom már,
Gyönyörű szemed eltemette a nyár,
Többé nem leszek ostoba, nem leszek buta,
Inkább sose szeretek senkibe bele soha.

Veled elveszítettem szeretni igazán,
Nem tudok élni, csak bukfencezek sután,
Te nem látod, hisz elfordulsz előlem,
Mert mertem megmondani mit érzek feléjed.

Hát ne várj semmit, nem leszek boldog,
Tán azt hitted egy levél, és máris megoldod,
De nem jött össze, mert még most is szeretlek,
Sosem fogom elfelejteni, mindent feladnék érted.

Eltűnt a remény, mi még táplált eddig,
összetörve sajgó szívvel gondolok feléd,
elhagyni nem tudlak, hisz itt élsz bennem mindig,
csak fájlalom a napjaim, hogy nem lehetsz az enyim.

Sziasztok!
Hát egy darabig lehet kicsit keveset írok, mert nagyon nincs erőm ehhez.Nem azt mondom hogy nem szeretek írni, csak nehéz.Ma elég klassz volt a napom kivéve estére a csalódás hogy fölösleges reménykednem egy két dologban hogy jobb lehet.Mert a gondok, melyek itt vannak a családban, sosem fognak megszűnni, maximum enyhűlni.Nem is nagyon izgat, mert szerencsére a gondolataim s a barátaim ráébresztettek, hogy nekem saját utam van, melyet nem szabad befolyásoljon a külső környezet. Nekem kell tennem persze ezért, de idővel csak csak sikerül.

Sírtam de rád tekintettem, s te csak néztél szótlanul, de ezzel a pillantással elárultál mindent, hogy sose féljek nem vagyok egyedül, olyan nincsen.Mert ha igazán egyedül érzem magam, mindig ott egy jó pillanat, egy jó érzés mit megéltünk együtt, boldogan, s már nem vagyok keserű.Nem arról szól a barátság hogy mindig ott lehyenek melettem, hanem arról, hogy sok szép emlékkel engedjenek el, mert akkor máris mindig ott lesznek, s segítenek.Te még most se mondasz semmit, de tudom hogy már nincs semmi baj, mert kezed felém nyújtod s magadhoz húzol lágyan, bennem közben a nyugalom árad, melyet csak egy nézéssel irányítottál belém, s  megölelsz mindha tudnád, hogy éreznem kell, hogy tisztán lássam s elhiggyem, itt vagy velem.

"Az őszinte rádnéző tekintet rögtön megmutatja, nem vagy sosem egyedül, s nem kellenek szavak hogy érezzed, egy barát mindent megtenne érted, csak fogadd el s nézz vissza rá, hogy tudja ő is te számítasz rá.Mert egy barát mindennél fontosabb, nélkülük élni soha nem lehet, mert kell valaki, ki meghallgat ha baj van, vagy csak egyszerűen megölel s szeret hogy jobb legyen neked."-Ezt egy régi barátom mondta nekem, mielőtt még meghalt, és bevallom 3 év után jöttem rá, hogy mennyire igaza van. Nyugodjék békében...

Sajnálom hogy ennyire ritkán jelenek meg, nehéz itthon maradnom, így írni sincs alkalmam.Most kicsit igyekszem belehúzni de nem ígérek sokat:).Efyik szerzeményem ami nem lett jó, de valahol el kell kezdeni xd.

Égbekiáltok s zengem hangosan,
Remény mnindig van, ne félj soha,
A sötétség nem örök, csak bizonytalan,
Rádtalál a fény, ha boldog vagy.

Mert boldogságod erő, mely elűz minden roszat,
Csak kis akaraterő, melyel előhozzad,
Hogy a csalódás,s fájdalom össze ne törjön,
Hanem megmutasd, nem vagy gyenge nő.

Hisz bár sokan mondják te erre képes vagy,
De ha nem hiszel magadban, elvész minden nyomban,
Mert az önmarcangolás a nyomorba hajt,
S elvész minden jó, mit addig megszereztél.

Támaszd fel a holtat, váltsd meg a világot,
Rajtad múlik minden, nincs más feladatod,
Hidd el hogy menni fog, képes vagy mindenre,
Csak akard elhinni, van erőd megteni.

S lám másnap már a nap is kisüt,
Nincs semmi vész új nap derült,
Mindent elfeledsz s újraindulsz,
Lehet ma minden egyszerre sikerül:D



 

"És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,
   s egy tekintetünk elhitesse véled:
szép dolgokért élsz - és érdemes élned"
 

Sziasztok! Bocsi hogy megint ennyi idejig nem írtam, annyira sajnálom.De lehet most kicsit keveset is fogok írni, mert nem nagyon tudok géphez jutni...Most például el is felejtettem mit akartam írni xd...sebaj, akkor leírom később addigis pusszantok mindenkit :D.

Sziasztok, tudom pár nap kimaradt de nem felejtettem el írni :D. Képzeljétek, tegnap este, azaz ma hajnalban 5-re értem haza.Az úgy volt, hogy reggel 8-ra suliba kelett volna mennem, de nem sikerült, mivel elaludtam és kb.9-kor keltem fel.12 fele el is indultam...Végül úgy alakult hogy be se értem, így 3-ra elmentem dolgozni, amit este 8-ig végetem.Egy csövi magával akart vinni:D heh, én fogom ki az ilyeneket, vagy más is?.Utána a barátok zömével mentünki Controllba meg Forestba aztán az éjszakai járatokkal haza:D.De míly meglepő volt, hogy mire a központba értem, már járt a villamos, így futotta egyet és hazajöttem vele:D.Kb így telt a tegnapom, tudom nem valami izgi de nekem az volt csak hidjétek el:D.
Köszönöm nektek az estét MAMI:D a ti pici lányotok(Kicsi éned:D)
 

Sziasztok, megint itt vagyok. Képzeljétek, tegnap előtt a barátnőmmel, aki a fogadott lányom, elmentünk a sulitól a 206-os busszal a Nyugatiba, mert az öccse ott íjászkodik, és érte kelett menni. Nos, a busz igencsak tömve volt, és a végállomás előtt egy megálóval,két öreg nő a buszon kitalálta, hogy ők le akarnak szálni. Amivel nincs is baj, hiszen gondolom ők is valahova mentek, no de a lényeg az, hogy a megállóba nyomták meg a jelzőgombot, mire a buszsofőr nem nyitott nekik ajtót azzal a mentséggel, hogy nem a megállóban kell jelezni.Bevallom ezzel én is egyet értek. A két hárpia erre idegesen veszekedni kezdtek, és mondták, hogy mi le akartunk szálni, és elfelejtettük megnyomni a gombot, stb. Mondtam, hogy én végállomásig megyek, és eszemben nem volt megnyomni a jelzést.Végül kinyitották az ajtót, s ahogy leszált a két nő, mi vissza akartunk szállni, de a buszos ráncsukta az ajtót és elhúzott a francba...Kb 1 másodperc telhetett el, szóval nem foghatjuk arra hogy nem látta hogy vissza akarunk szállni.Erre nagyon ideges voltam, mert mégiscsak mi ez?? Na ez a bkv...király...Tegnap meg dolgozni mentem, de úgy hogy itthon nagyon összebalhéztam, és végül dühösen és mérgelődve álltam neki a Keletiben adománytgyűjteni, mígnem felhívott az osztályfőnököm, hogy miért nem vagyok suliba. Ami jogos volt, csak alapból nem volt jókedvem, hát elkezdtem hisztizni, végül elszívtam egy cigit, és odamentem az első emberhez, aki 4000 ft-ot adott, és nagyon meglepődtem.(mindig mérgesen kell dolgoznom, lehet nálam bejön:D)Aztán viszajött és még 10000 ft-ot adott, így nap végén kaptunk fejenként egy ezrest a mamimmal:D.Szóval jó nap lett a rosszból...Kb ennyi történt velem most így amit le tudtam írni, majd még jelentkezem:D pussz mindenkinek

Nos, sajnálom hogy az utóbbi pár napban nem írtam semmit, tulajdonképpen nemigen volt rá alkalmam, de igyekszem minden nap írni valamit. Tegnap dolgoztam egyedül a nyugatiba, és képzeljétek, egy gőzmozdonyos vonat jött be a 10. vágányra. Csúcs volt az az érzés, amit a vonat látványa keltett bennem. Akkor épp annyira leszartam hogy szar kedvem van, mivel a nap folyamán nagyon sok beszólást kaptam az emberektől, és éppen nem is álltam valami jól, na mind1. Felszálltam a vonatra, megnéztem belülről, és annyira jó érzés volt:D.Aztán este meséltem másoknak, is a storit, de nem volt valami érdekfeszítő számukra. Na mindegy, nekem akkor is nagyon érdekes:D...

Kicsi farkas merre jársz most?
Szívem érted vonyít most
Vár haza a rengetegbe,
Gazella vacsorára,gyere.

Elmentés, s szót se szóltál,
Csak üres szemmel hátrafordultál,
Néztelek, s torkom nyüszít,
Visszajössz e valaha,picim.

Másnap már elfeledtem,
Mit vesztettem el benned.
Élem tovább farkas létem,
Vadások másra, nem vészes.
 

Tudtam hogy eljöna nap mikor újra csalódok egy idejglenes boldogság melett.Hiányzott az őszinte szó mi áttöri a szívem, mi fáj de mégis örülök neki.Túl sok mindenen mentem már keresztül, mégis fiatal vagyok még, így rossz tudni hogy még mennyi szenvedés vár reám. Az élet mindig megmutatja az igazi oldalát, hogy mennyire álnok s szemét tud lenni, mégis tudom át kell lépnem rajta, s nem hagyom, hogy eltaposson ez az érzés.Megtanultam sokmindent, még kevés ahhoz hogy ne rontsak el sokmindent.Ma szörnyű és fájdalmas napom volt, mégis örültem neki, hogy azt kaptam, amit érdemeltem,s hogy szemembe az őszinte szavak törtek, ennél boldogabb nem is lehetek. Kicsit valószínű megint összeesek, hiszen nem ez az első eset, de idővel lehet megint színre lépek...

Mindig ez van...Reggel sajnos lázasan keltem fel, sajnos nem hevertem ki még a betegséget de lehet már nem ártana. Nagyon fasza hogy egy kibaszott fúróra kelett ma felkelnem na mind1. Ma dolgozni voltam, s sok bunkó emberrel találkoztam, de szerencsére sok rendes emberrel is, akikkel tök jót dumáltam. Sajnos nap végére hiába hívtak 5 helyre is bulizni, nem éreztem jól magam, mert olyanért hibázttom magam ami nem az én hibám. Nem tudom mi van velem, álltalában ez így van velem. Sosem hibáztatnék mást, még ha tudom is hogy más a hibás...Ilyen vagyok, de mindig is ilyen voltam. Végre hazaértem így most kipihenem magam, holnap megint meló, aztán a héten suli, bár már itt volna a nyáááár meg sok lóvé ki nem hagynék egy jó koncertet sem és miden nap lemennék valahova:D Ja amúgy nem tudok blogot írni majd belejövök, még nézzétek el nékem:D

Egyszer egy nap rájöttem hogy csak azt tudom amit megtanultam. De ahogy egyre többet láttam a világból, mindig csak csalódnom kelett, hogy mennyire keveset tudok. Az életet élni nem egyszerű, s sokszor nem abból áll ahogy gondolnám.Tekintek jobbra-balra s magamat találom ahogy próbálok lépni ami nagyon nehéz...de megteszem s jobban érzem magam. Ezt kell sokszor kicsit nehezebb verzíóba...a döntések határozzák meg milyenek vagyunk.szerintem:$

Tegnap sokmindent tanultam.Egyszerre világosodtam föl nagyon sok mindenben, így most nagyon jól érzem magam.Az utóbbi pár órában a kötelességeim, a felelősségeim nagysága futott át az agyamon.Szóval most kezd helyreállni az életem, s ez jó.Tudni kell, hjogy egy időben elég labilis lelki állapotban voltam, de ennek immáron vége.Az én családom a barátaim, és köszönök nektek mindent!

Ma regel mikor felkeltem a napom nagyon érdekesen és megint késéssel indult. Tudni kell, hogy sajnos hajlamos vagyok mindenhonnan elkésni, no de sebaj. Iskolába menet, rájöttem hogy még időben vagyok, így metróval mentem deákig, de megbántam. A mozgólépcsőn a cigányok elkezdtek hízelegni mire nem figyeltem, ezért elkapták a kezem, hogy miért nem válaszolok ha hozzám beszélnek, így hát beszóltam: nem kötelességem válaszolni...bakancs van rajtam, és nem fogom vissza magam.- erre továbbmentem én is és ők is. Na emiatt máris elkéstem suliból. Aztán már alig vártam a suli végét, mert szar volt az a tudat hogy így indult a napom...